Ariol képregény
Gurmai Beáta fordításában és kiadásában jelent meg Emmanuel Guibert és Marc Boutavant remeke, a Franciaországban már klasszikussá vált Ariol képregénysorozat első része. Először a J'aime lire (Szeretek olvasni) című gyermekmagazinban volt olvasható, mára már rajzfilmsorozat is készült a vicces történetekből.
Elsősorban a kisiskolás korosztálynak ajánljuk a kötetet, a 12 számukra is vicces, humoros történet akár első önálló olvasásra is tökéletes.
"Ariol egy kék színű, szemüveges szamárkölyök, az állatok iskolájába jár, és példaképe Möszijő Lólovag, a tévésorozatsztár, akinek önálló mozifilmje is van. Ariolnak minden vágya, hogy ló lehessen, ami ugye lehetetlen küldetés. Az ábrándos csacsi tele van vágyakkal, például szerelmes Annabellbe, a vagány tehénlányba, ami pont olyan problémás, mint az, hogy lóvá alakuljon át. Még nem meri megvallani érzelmeit, szóval nem valami bátor, így aztán a világot sem akarja megmenteni, épp elég, ha többé-kevésbé elkerüli a kínos jeleneteket.
Iskolába járó képregényhős, akinek nincs a tanmenetében a világ megmentése, az, hogy lobogó köpenyben kelljen egyik felhőkarcolóról átrepülnie egy másikra. Ariol kalandjai afféle iskolai felnövéstörténetek, ahol olyan társak kísérik el a kiskamaszkor rögös útjain, mint Cocó, a malaclegény, aki műhányással pörgeti fel az unalmas testnevelésórát.
A szereplők nevei alapvetően beszélő nevek (Bambuló, Bitumen, Timorc, Gyapesz), többek között itt érhető tetten a fordítók, Gurmai Beáta és Pálvölgyi Léda kreativitása és játékos kedve.
Egy-egy konfliktus nagysága is az állatkölykök méretére van szabva. Ariol véletlenül meghallja, hogy Annabellt édesanyja otthon Gyapjaskának becézi, és bár a csacsi ígéretet tesz, hogy nem mondja ki a vicces nevet, de ahogy kell, kicsúszik a száján. Cserébe szeretne neki szintén mondani egy titkot, hogy fifti-fifti legyen a dolog. Valójában azt szeretné neki elárulni, hogy szereti őt, de csak annyi jön ki a száján, hogy a szülei néha Ririnek szólítják. Ariol néha enged a bűn édes csábításának, de itt sem kell semmi rosszra gondolni, nem akarja a meteoritok röppályáját megváltoztatni, hogy aztán azok New Yorkban csapódjanak be. Ariol Cocóval ellopja a mozi előteréből Möszijő Lólovag papírmasé reklámfiguráját.
Bár a történetek remekül meg vannak rajzolva, mégsem arról szól a képregény, hogy miképp robbantsák fel a formát, és röpüljön át mondjuk egy puskagolyó legalább tíz képregénykockán, és egy szóbuborék nagyobb legyen, mint a Kripton bolygó. Itt a történeteken van a hangsúly, és nem is csoda, hogy rajzfilmekre adaptálták Ariol kalandjait.
Az egyik legbájosabb epizódban Ariol arról faggatja szamár mamáját, hogy miért nézi mindenki ostobának a szamarakat. A történet alkalmas arra is, hogy szóba hozza az előítéletességet, és megoldást találjon arra, hogyan kerüljük el a tipizálásokat. Ariol történetesen egy kék szamár, tehát majdnem pont olyan, mint te meg én. Na jó, ez csak vicc, de amúgy tényleg sokban hasonlít hozzánk, pont ez a titka a történeteknek.
A tinédzser kora elején járó Ariol tele van ideákkal, ló szeretne lenni, azaz több, mint holmi szamár. Nagyon más ő, mint a legjobb barátja, Cocó. Ariol egy támogató, de külvárosi családban nő fel, míg a malaclegény még ennél is vadabb oldalon, de ettől függetlenül remekül megértik egymást." - írja a könyvről Poós Zoltán a Kultúra.hu-n.
