Az Élet nevű kalandos út során mindannyian létrehozunk egy koherens történetet, egy ún. élettörténeti narratívát arról, hogy kik is vagyunk. Ennek megalkotásához különösen fontosak az önéletrajzi emlékek, valamint a szülők, nagyszülők, dédszülők által továbbörökített történetek, melyek összekötnek és gazdagítanak bennünket. Ez a családi legendáriumunk, vagy ha úgy tetszik, varázsruhánk. Minden nehéz élethelyzetünkből hétszerte szebben és erősebben kerülhetünk ki, ha van ilyen muníciónk.

A családi legendárium megismerése elengedhetetlen ahhoz, hogy a kisgyerekből integráns, megküzdési stratégiákkal rendelkező felnőtt váljék. A mi feladatunk, hogy a gyerekeink, unokáink, dédunokáink varázsruháját, varázslatos családfáját „telehímezzük” ilyen történetekkel. Ha szülővé, nagyszülővé válva, a hétköznapok, ünnepnapok, közösen átélt örömök és bánatok színes fonalából erősre szőjük saját családunk szövetét, belehímezve az új, saját mintákat, akkor esélyünk lesz arra, hogy a gyerekeinket, unokáinkat magabiztosabbá, boldogabbá tegyük.

A Borka és a varázsruha című rajzfilmet azért készítettük, hogy Benneteket mesélésre, a gyerekeiteket, unokáitokat kérdezésre ösztönözzük. A rajzfilmben tizenhárom valódi élethelyzethez kapcsolódóan huszonhat családi Borka-történetbe tudtok belekukkantani. Ezek mind a családról szólnak. A családról, amely olyan, mint a szaltó védőhálóval, szinte minden élethelyzetet kipróbálhatunk kicsiben, amit felnőttként élesben kell megoldanunk majd. Gyakorolhatunk hibázni és megbocsátani, adni és kapni, veszekedni és alkalmazkodni. Borka a mesében a családtagjai múltbeli történeteiből tanul, lát egy-egy megoldási, megküzdési módot. Mindehhez, ahogy neki, nekünk is történetekre van szükségünk. A gyerekek szomjazzák a szülők, nagyszülők saját régi történeteit! És persze a róluk szóló új, családi történeteket is. A meséléseknek köszönhetően szorosabb érzelmi kötelék alakul ki a családtagok között. Ráadásul a családtagok nemcsak egymást, de saját magukat is jobban megismerhetik.

A naplóban szereplő kérdések segítenek elindítani és mederben tartani a mesélést. Sok olyan kérdést gyűjtöttünk, amely a Nagyi gyerekkorához kapcsolódik, és amely – a fizikai vagy időbeli távolság ellenére – ismerős terep a piciknek is. Kedves aha-élmény lehet számukra, hogy a Nagyi is volt kisbaba, hogy milyen játékai voltak, vagy hogy mi volt a kedvenc étele.

Természetesen a gyerekek életkorának megfelelően érdemes akár szemezgetni is a kérdésekből. Amikor meséltek, jó, ha szem előtt tartjátok, hogy a gyerekek számára a legfontosabbak a néha lényegtelennek tűnő, de képszerű, cselekményes mozzanatok. A kérdéssor színes, de hosszú, ezért javasoljuk több alkalomra felosztani, akár témák szerint.

Használjátok rugalmasan, úgy, ahogy Nektek a legjobb! Lehet, hogy „csak” beszélgettek, meséltek, és a történetek szájról szájra járnak. Lehet, hogy a válaszokat hangfelvevővel rögzítitek, és utólag legépelitek. Választhatjátok azt is, hogy a kérdések mentén beszélgettek, és a Nagyi később írja le a történeteket. Ha online beszélgettek, akkor nagyobbacska unokák akár szimultán gépelhetik is a válaszokat. Mindenesetre, ha a történeteiteket leírjátok, kiegészítitek nevekkel, fényképekkel, évszámokkal, akkor egy életre, sőt generációk számára szóló tárgyi emléketek is lesz. Bármelyik megoldás jó! Mindenképpen faggassátok ki a Dédiket is!